Elcserélt élet

 A futás mindig megnyugtat. Olyankor teljesen kikapcsol az agyam, és végre segít kicsit lenyugodni. Szerencsére ez most is sikerül, miközben az utcákon kocogtam végig. Először csak úgy volt, hogy a közeli boltig megyek, s onnan vissza, mert a térdem eléggé vacakol. Viszont amikor elértem a bolthoz, nem fáradtam el, úgy éreztem többet is tudok még menni, ezért elhaladtam a kis épület mellett. Észre sem vettem, hogy teljesen kiértem a faluból, és egy erdő féleség elején találtam magam. Még soha nem jártam erre, és nagyon kíváncsi lettem, hogy mi található a távolban, így tehát nem ijedtem meg, és folytattam utam. Pár percre megálltam pihenni, de nem adtam fel. Beljebb futottam a kis ösvényen, amit időközben vettem észre, majd egy faháznál kötöttem ki. Nagyon elhagyatott házikó volt, biztos régen jártak már erre. Felléptem a teraszra, és az ablakhoz sétáltam, hátha látok valamit bent, de sajnos az üveg annyira piszkos volt, hogy semmit nem lehetett látni. Az ajtóhoz léptem, és kis hez...

  -Jó reggelt, drágám!-karolt át férjem, és egy puszit nyomott arcomra. -Neked is.-mosolyogtam rá, és folytattam a reggeli elkészítését. -Ma megint csak este jövök, kérlek zárd be az ajtót, és ne engedj be senkit. -Nathen, ezt minden nap elmondod.-fordultam meg, hogy lássuk egymást.-Megértettem, és nem vagyok már kisgyerek, tudok vigyázni magamra. -Tudom, csak nem akarom, hogy bajod essen.-simított végig arcomon, és egy rövid csókot nyomott számra. Visszafordultam, és elzártam a gáztűzhelyet, majd a rántottát áttettem egy tényérra, és a már korábban elkészített szalonnát is melléhelyeztem. Töltöttem egy bögrébe kávét, raktam bele cukrot, majd a tányérral együtt az asztalra raktam, Nathen elé. Elrakta a telefonját, amit eddig nyomkodott, ás egy mosoly kíséretében nekikezdett a reggeli elfogyasztáshoz. A pultnak dőltem, és figyeltem minden mozdulatát. Annyira tökéletes. Minden megvan benne, amiről egy lány álmodhat, de én még sem szeretem. Nem tudok beleszeretni, akármennyire is akar...