1.Rész

 -Jó reggelt, drágám!-karolt át férjem, és egy puszit nyomott arcomra.

-Neked is.-mosolyogtam rá, és folytattam a reggeli elkészítését.

-Ma megint csak este jövök, kérlek zárd be az ajtót, és ne engedj be senkit.

-Nathen, ezt minden nap elmondod.-fordultam meg, hogy lássuk egymást.-Megértettem, és nem vagyok már kisgyerek, tudok vigyázni magamra.

-Tudom, csak nem akarom, hogy bajod essen.-simított végig arcomon, és egy rövid csókot nyomott számra.

Visszafordultam, és elzártam a gáztűzhelyet, majd a rántottát áttettem egy tényérra, és a már korábban elkészített szalonnát is melléhelyeztem. Töltöttem egy bögrébe kávét, raktam bele cukrot, majd a tányérral együtt az asztalra raktam, Nathen elé. Elrakta a telefonját, amit eddig nyomkodott, ás egy mosoly kíséretében nekikezdett a reggeli elfogyasztáshoz.

A pultnak dőltem, és figyeltem minden mozdulatát. Annyira tökéletes. Minden megvan benne, amiről egy lány álmodhat, de én még sem szeretem. Nem tudok beleszeretni, akármennyire is akarom, nem megy.

És igen, most jön az a kérdés, hogy akkor miért mentem hozzá? Miért mondtam neki igent, ha nem szeretem?

Nos a mi életünk nem valami átlagos...tizenhat éves voltam, amikor egyik este becsöngetett hozzánk egy férfi. Mivel apa nem volt otthon, ezért én nyitottam ki az ajtót. A férfi amint meglátott, gúnyosan mosolyogni kezdett, amit a mai napig sem felejtek el.

-Segíthetek valamiben?-kérdeztem félénken.

-Szerbusz Ella!-köszöntött.-Sajnos rossz hírt kell közölnöm veled.

-Történt valami?

-Apukádat gondolom ma még nem láttad.

-Ami azt illeti, igen.-vallottam be.

-Nálunk van, fogságban. És most neked is velem kell jönnöd.

-Tessék? Én nem megyek sehova, kérem hagyjon békén.-kezdtem hátrálni, és csuktam volna be az ajtót, de lábával megakadályozta, és beljebb lépett.

-De jössz, ha apádat szeretnéd még élve látni. Kapsz öt percet, hogy összepakolj pár ruhát, utána indulunk.

Még most is tisztán emlékszem arra a napra. Akkor kezdődött minden. Elvittek egy teljesen idegen helyre, ahol napokig egy szobába voltam bezárva. Minden nap bejött hozzám a férfi, és hozott fel enni-innivalót, de semmit nem mondott, arról, hogy miért kellett akkor ott lennem.

Utána mutattak be Nathen-nek. Az egész napot vele kellett töltenem, hiába ellenkeztem. Amikor először megláttam, még talán egy kis szimpátiát is éreztem, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is múlt el.

A nap végén, amikor visszaértünk a házhoz, apa és a férfi már a ház előtt vártak minket. Nagyon megörültem régen látott apámnak, és annak, hogy még életben van. Viszont a boldogságom nem tartott tovább tíz percnél, ugyanis közölték velem, hogy hozzá kell mennem Nathen.hez, vagy apám meghal. Természetesen igent mondtam, mivel nem akartam apát elveszíteni, de ma már tudom, hogy fölösleges volt.

Az esküvő egy héttel később zajlott. Semmi felhajtás nem volt, egyszerű fehér ruhában kellett megjelennem, majd a szertartás, és indultunk a nászútra. Apát akkor láttam utoljára. 

A nászúton minden zökkenő mentesen ment, leszámítva azt, hogy utáltam a férjem. Egy szigeten voltunk elszállásolva, ahol csak mi ketten voltunk. 

Mindig is arról álmodtam, hogy életem szerelmével sétálok az oltárhoz, és utána boldogan élünk együtt. Az álmom egy része teljesült is. Hozzámentem valakihez, de nem életem szerelméhez. De apával mindig is szoros kapcsolat volt köztünk, mivel anyát még kiskoromban elveszítettem. Így bármit megtettem volna azért, hogy apát nem veszítsem el. És meg is tettem, de mint említettem, fölösleges volt.

Amíg mi a nászúton voltunk, messze Londontól, apát, és Nathen apját megölték. Azóta Nathen vette át apja helyét a szövetségben.

Ja, hogy ezt nem említettem? Apa is benne volt egy ilyen szövetségben. Ennek a feladata az volt, hogy meg kellet védeniük Londont a különböző csapatok betörésétől.

Sajnos apa halála után ez a szövetség feloszlott, mivel én nem akartam átvenni a helyét. Nathen viszont még ma is a vezetője az apja szövetségének, és most ők védik Londont.

És hogy miért nem mentem még el? Miért maradok Nathen-nel, ha nem szeretem? Próbáltam elszökni, de megtalált, és megfenyegetett. Durva dolgokat vágott a fejemhez, akkor láttam őt először így. Soha nem volt ez a kiabálós féle, de amióta új csapat tört be Londonba, soha nincs itthon, és sokkal többet veszünk össze apróságokon.

Gondolataimból, egy hangos csattanás zökkentett ki, mire a hang irányába fordultam.

-Ne haragudj Drágám.-férjem gyorsan a seprűért szaladt, hogy összetakarítsa a darabokra tört tányért. Amint visszaért, kezembe nyomta a takarítóeszközt, és távozott s konyhából. Sóhajtva kezdtem összesöpörni a tényér darabjait.

Ez hiányzik a legjobban. Soha nem gondoltam volna, hogy tizenhét évesen már férjnél leszek, Szerettem volna továbbtanulni, és egy jó állást találni. Mindig is szerettem nézni a modelleket, és imádom a ruhákat. Sajnos nincs jó alakom, és még szép sem vagyok, ezért a modell szakma messze áll tőlem, de a ruhatervezés mindig is nagyon érdekelt. Apával sokszor beszélgettünk ilyen álmokról, de ő ezeket már nem élte meg.

Mindent nagyon elsiettünk. Nem is ismerem a férjem, alig tudok róla valamit. Azt sem értem, hogy tudott belém szeretni ennyi idő alatt. Összesen kétszer látott, és tudta, hogy én vagyok az igazi, elmondása szerint.

Összesöpörtem a tányért, és a kukába dobtam, majd felmentem az emeletre, egyenesen a hálószobánkba. Nathen az ágyon ült, ölében a laptoppal, és érkezésemre felkapta a fejét.

Egy mosolyt eresztettem felé, és átsétáltam a gardróbba. Kiválasztottam egy egyszerű itthon ruhát, majd a fürdőbe siettem át. Magamra kaptam a ruhadarabokat, és hajamat felkötöttem a fejem tetejére.

Pont időben lettem kész, ugyanis nyílt az ajtó, és férjem dugta be rajta a fejét.

-Be kell mennem a fiúkhoz.-mondta, és közelebb húzott magához. Kezeit derekamra helyezte, és egy csókot nyomott számra.-Zárd be az ajtót, jó?

-Jó.-adtam meg magam.-Este áthívhatnánk a húgodékat, mit gondolsz?

-Nem akarom, hogy mindig velük legyünk. Kell nekünk is, egy romantikus este.

-Minden este romantikázunk, mert nem bírsz magaddal, Nathen.

-És ma sem fogok.-kacsintott.-Imádom a tökéletes tested, El.

Nyakamat apró puszikkal kezdte kényeztetni, és egy hirtelen mozdulattal felültetett a mosógép tejére. Nyakamat továbbra is csókolgatta, míg én kezemmel próbáltam ellökni, de nem sikerült. Erre a cselekedetemre belecsípett fenekembe, és a puszik helyett, erősen szívni kezdte nyakamat. Egy darabig tűrtem a fájdalmat, de tudtam, hogy ennek holnap nyoma lesz ezért eltoltam, ezúttal sikeresen. Ismét felemelt, majd bevitt a hálóba, és az ágyra rakott le. Nagyszerű, megint kezdődik a rémálom.

Sajnos ismét megtörtént, bármennyire is ellenkeztem. Utálom magam, amiért hagyom hogy azt csináljon velem, amit akar.

-Mennem kell.-állt fel. Felvette a földre ledobált ruháit, majd magára kapta azokat, és felém fordult.-Jó voltál Édesem. Este találkozunk.

Egy puszit adott arcomra, és már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam.

Sziasztok lánykák! :) Megnyitotta kapuit, a legújabb blogom, ami  Compulsion( kényszer) címet kapta. Remélem itt is velem tartotok, illetve Ellával, Harry-vel és a többiekkel :D

Sokáig írtam ezt a részt, próbáltam érthetően leírni a dolgokat, remélem sikerült is :D Ha tetszett, írjatok komit, irtakozzatok fel, mindenkit szívesen látok!  Jó olvasást! <3 

Pusziii : Aria D.