2.Rész

 A futás mindig megnyugtat. Olyankor teljesen kikapcsol az agyam, és végre segít kicsit lenyugodni.

Szerencsére ez most is sikerül, miközben az utcákon kocogtam végig. Először csak úgy volt, hogy a közeli boltig megyek, s onnan vissza, mert a térdem eléggé vacakol. Viszont amikor elértem a bolthoz, nem fáradtam el, úgy éreztem többet is tudok még menni, ezért elhaladtam a kis épület mellett.
Észre sem vettem, hogy teljesen kiértem a faluból, és egy erdő féleség elején találtam magam. Még soha nem jártam erre, és nagyon kíváncsi lettem, hogy mi található a távolban, így tehát nem ijedtem meg, és folytattam utam.

Pár percre megálltam pihenni, de nem adtam fel. Beljebb futottam a kis ösvényen, amit időközben vettem észre, majd egy faháznál kötöttem ki. Nagyon elhagyatott házikó volt, biztos régen jártak már erre. Felléptem a teraszra, és az ablakhoz sétáltam, hátha látok valamit bent, de sajnos az üveg annyira piszkos volt, hogy semmit nem lehetett látni. Az ajtóhoz léptem, és kis hezitálás után lenyomtam a kilincset. Az ajtó nagy meglepetésemre kinyitódott, s elém tárult a nappali. Mivel még odakint világos volt, tisztán lehetett látni, ezért lámpára nem volt szükség. Kicsit bátortalanul, de beljebb léptem.
Balra egy ajtó volt található, ami mögött a hálószoba kapott helyet. Egy egyszerű franciaágy, szekrény és íróasztal volt összesen a szobába, de így is nagyon hangulatos volt. Az éjjeliszekrényre tévedt a tekintetem, amin egy bekereteztetett kép volt rakva. Közelebb mentem, majd felemeltem és tanulmányozni kezdem. Egy lány volt rajta, éppen a konyhában főzicskézett. Nem ismertem a lányt, de viszont nagyon szépnek találtam. Hosszú szőke haja egy laza lófarokba volt fogva, egyszerű ruhát viselt, ami nagyon is jól nézett ki rajta.
-Te mit csinálsz itt?-hallottam meg egy idegen férfi hangot a hátam mögül, mire gyorsan megfordultam. Egy magas, izmos, göndör hajú, igen jóképű srác állt velem szemben. Zöld íriszeiből nem tudtam kiolvasni, hogy most éppen mire gondol, de az tisztán látszott, hogy nagyon mérges.
-Én...én csak...ne haragudj, nem tudtam, hogy itt laksz.-dadogtam, majd a képre pillantottam, és visszahelyeztem a helyére.-Tényleg ne haragudj, már megyek is.
A kijárat felé indultam, de megfogta a kezemet. Félénken néztem fel rá, a legrosszabbra számítva, és nagyon úgy tűnt, észrevette félelmemet, mert halványan elmosolyodott.
-Hogy hívnak?-kérdezte kedvesen.
-Ella.-válaszoltam továbbra is őt nézve.-Most már elengedsz?
-Persze.-eleresztette a kezemet, és hátra lépett egy lépést.
-Köszi...akkor én most megyek.-mosolyogtam rá, és mivel nem kaptam rá semmilyen választ, kikerültem, és kimentem a kis házból.

Amint messzebb voltam a faháztól, újra elkezdtem futni, és egyszer sem álltam meg. Meglepődtem ezen a teljesítményemen, hiszen még soha nem futottam megállás nélkül ennyit, de különösebben nem foglalkoztam most ezzel.  házhoz érve elővettem a zsebemből a kulcsot és a zárba helyeztem. Elfordítottam, s már bent is voltam a lakásban. Elsőnek a konyhába vezetett utam, ahol töltöttem vizet egy pohárba, majd egy húzásra megittam, és a poharat a mosogatóba helyeztem.  pulton egy cetli volt hagyva, Nathen kézírásával.

Szerelmem,

Változott az esti program, hamarabb érek haza, mert az egyik ismerősömmel vacsorázunk. 

Öltözz csinosan, hatra otthon vagyok érted.

N.

A cetlit a kukába dobtam, és az emeletre mentem. Mivel Nathen azt írta, hogy hatra jön értem, készülődni kezdtem. Elsőnek lezuhanyoztam, majd a vizes hajamra egy törölközőt tekertem, és felvettem a már előre kikészített fehérneműt. Átsétáltam a gardróbba, és egy csinosabb ruha után kezdtem kutatni. Némi hezitálás után egy ujjatlan, comb középig érő rózsaszín ruha mellett döntöttem. Felvettem, majd feltettem pár kiegészítőt, és visszamentem a fürdőbe. A hajamat megszárítottam, és hagytam kiengedve, csak pár hullámot alkottam bele. Sminket nem nagyon tettem fel, egyszerű szempillaspirál, szemceruza, és már kész is voltam. Fújtam magamra a parfümömből, és egy pillantást vetettem magamra a tükörben.

Soha nem szerettem ilyen helyekre járni, de Nathen elég gyakran kap meghívásokat más-más helyekre, ahol természetesen nekem is meg kell jelennem, mint a felesége. Már több embernek is bemutatott, akikre már nem nagyon emlékszem. 

A tükörképemet nézve, eszembe jutott amikor még apával mentünk vacsorázni, minden vasárnap. Erre az emlékre gondolva, elmosolyodtam, de sírni nem tudtam. Megfogadtam, hogy emiatt már nem fogok sírni.

-El! Megjöttem, szerelmem!-kiabált a földszintről férjem. Felkaptam a táskám, és lesétáltam Nathen-hez, aki már teljesen fel volt öltözve. 

-Gyönyörű vagy.-dicsérte meg öltözékem.

-Nem szeretem, amikor hazudsz.

-Ella, nem tudom hányszor kell elmondanom, hogy te vagy a leggyönyörűbb nőm akit valaha láttam. Nálad szebb, és jobb feleséget, sehol nem találnék, és nem is akarok. Nagyon szeretlek.

Borzasztóan fájt. Fájt, hogy szeret. Fájt, hogy nem szeretem. Ő bármit megtett volna értem, mert tiszta szívéből szeretett. Viszont én ezt neki nem tudtam viszonozni, mert nem voltam szerelmes. Én próbálkoztam, de tényleg. Egyszerűen, nem tudtam belé szeretni, pedig mindennél jobban szerettem volna. Boldog lehettem volna vele, hisz ő a legjobb férj, és nála jobbat nem is kívánhatnék, de nem szeretem. Olyan nekem, mint egy barát.

-Induljunk.-erőltettem mosolyt az arcomra. Látva Nathen arcát, nem erre a válaszra számított. Értetlenül nézett rám, és már tudtam, hogy ebből nagy veszekedés lesz. Utáltam a veszekedéseinket, de sajnos elég sűrűn vesztünk össze apróságokon.

-Ennyi? Ennyit mondasz?-fogta meg erősen a kezemet.-Ezt már szerintem megbeszéltük, igazam van? Halljam!-olyan hangosan kiabált, és erősen fogta a karomat, hogy muszáj voltam kicsit hátrébb lépni.

-I...igen. Köszönöm Nathen, te vagy a legjobb férj. Szeretlek.

-Én is, szerelmem.-ölelt át.-Nem szeretem, amikor ilyen vagy. Nyugodtam mond el, amit érzel, mert tudom, hogy nagyon szeretsz, csak nem mered mindig kimondani.

Eltávolodott tőlem, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni, majd lecsapott ajkaimra. Erőszakosan kezdett csókolni, amikor megérezte nemtetszésemet.

-Nathen.-toltam el magamtól.-Menjünk, jó?

-Jó, de nem úszod meg. Este folytatjuk.

Gyorsan előkerestem fekete magassarkúmat a cipős szekrényből, és amint megtaláltam, belebújtattam lábam. Férjem már a kocsiban várt, ezért sietősen zártam be a bejárati ajtót, és ültem be a fekete járműbe.

Drágáim! Megérkezett az első rész, remélem minden kedves idetévedőnek tetszeni fog! :) Az igazság az, hogy sokkal hamarabb akartam hozni, csak mindig közbejött valami, és nem sikerült a tervem. Igyekszem a következő résszel, amiről annyit elárulok, hogy sokkal izgalmasabb lesz, mint ez a rész volt. Köszönöm az első feliratkozót, nagyon örültem neki, remélem leszünk még többen is! :)

Jó olvasást mindenkinek, ne felejtsetek el komit írni, vagy épp feliratkozni :)

U.i.: BOLDOG MIKULÁST!!! :)